Szingapúrból Kuala Lumpurba nincs 1 óra a repülőút, ennek ellenére ez volt a legdrágább AirAsia-s utunk. Elég jó árakon repültünk, de bekavart a Kínai újév (boldog Csirkeévet aki erre kattan!) szóval lehet még olcsóbban is vannak jegyeik. Az mindenesetre tény, hogy ezentúl a legolcsóbb jeggyel fogunk jönni délkeletázsiába, aztán majd fillérekből átrepülünk a végcélba az AA-val.

Na de vissza KL-be: leszálltunk és kb azonnal szembesültünl milyenbegy igazi trópusi vihar az egyenlítőnél a durvábbik fajtából: szakadó eső, villámlás, erős pöffök kb 20m látótávolság!

A wifi megint szivatott minket (ez a netes dolog a turánk Achilles-ínja, valami probléma mindig volt/van a dologgal, és ezen a Szilvi telefonjába vett helyi kártya sem segít!), így nem tudtuk letölteni a helyi Ubert (itt nem szopatja rommá a kormány az ilyen kezdeményezéseket, hanem csak teszi a dolgát: szabályozza és ellenőrzi őket!), így a vendéglátóink jófej módon kijöttek elénk (aznap másodszorra, mert az előző transzport 3 órával előttünk érkezett)

Viszont istenkirály helyre vittek bennünket vacsorázni: igazi kézzel evős indiai konyha volt ahol kb 5e Ft-ból dögre ettük és ittuk magunkat 8-an! Az új jelszó hétig Roti Canai lett!!!! A tészta hajszálvékonyra nyújtott palacsinta tésztára hajazó vmi, amibe különböző okosságokat sütnek bel (eddig nyomtunk simát, tojásosat, banánosat, csokisat) és valami szmötyibe kell tunkolni a cuccost - állat!!!!

Mivel 1-én indultunk tovább Langkawira, így az egy napra villámos városnézést terveztünk, de a kínaiak megint közbeszóltak - csak egy gyors látogatást terveztünk a szomszédba az újévi bulira, de hát persze kicsit ott ragadtunk... hihetetlen, hogy pár doboz Asahi sör hogy át tudja írni a programot. Mondjuk bánni nem bántuk, mert ritka dolog becsöppenni egy ilyen privát bulira. Sőt azt is megtudtam, hogy a jobbik felem nagyobb hatásút tud táncolni mint a háznak szerencsét hozó profi oroszlántáncosok!!! :)

Szóval masszívan megcsúsztunk a programmal, így megmásztuk a Batu Caves-hez vezető több mint 400 lépcsőfokot

közben megküzdöttünk a rafkós majomhordákkal

kikerültük a masszív szeméthalmokat, de megérte - eléggé impresszív a látvány!

Apropó szemét, sajnos itt az van! Rengeteg! Mindenhol! Tehát aki patyolathoz szokott az ne ide jöjjön, mert sajnos még nem érték el azt a tisztasági szintet, amit mi a jóérzésű kultúrmagyarok megszoktunk! Persze akik kibasszák az erdőbe otthon a szemetet ők jöhetnek, itt otthonosan fogák érezni magukat! Nekem mindenesetre sokszor bántja a szememet a kupacokban álló kiürült palack vagy a szétdobált csomagolások!!!

A barlang után behussantunk a belvárosba, azzal a nem titkolt céllal, hogy ránézünk a városra a Petronas toronyból, de sajnos aznapra már nem volt hely...

Lőttünk pár képet a környéken aztán este egyel nívósabb helyen folytattuk a roti canai túrát