Ma újabb daytrip-en vettünk részt, három nap alatt immár a negyediken - kicsit lassítani is fogunk, mert kezdem úgy érezni, hogy egy kisbusz nőtt a seggemre! Ezt most egy másik cégnél fizettük be, mert az előző csapat nem mindig hozta a kívánt szintet!

Az már jó jel volt, hogy nagyobb, szebb, jobb kb 30 fős busszal jöttek értünk a hotelhez, és a guide is beszédesebbnek tűnt mint az előző napi majomnézőtúra vezetője.

A szokásos jéggéfagyasztás sajnos ezen a buszon is elmaradhatatlan volt, mint ahogy a kínai kontingens is (rajtunk kívűl még 3 koreai szenvedett tőlük)! 

Ma egy nagyobb lélegzetvételű túra részesei lehettünk. Reggel f8as indulással, este f8as érkezéssel, oda-vissza 3-3 óra utazással. Azért itt is voltak félreértések, pl: az első komoly megállónak egy kézműves piacot jelöltek meg. Egyszer csak megálltunk, mondta a guide, hogy pisitime 20p. Éltünk a lehetőséggel, mert ilyen helyen nem akkor megy az ember amikor kell, hanem amikor lehet, aztán körbenéztünk a standokon - az árusok ugyanazt a gagyi tucatterméket árulták mindenhol, így rámentünk a kajára: Szilvi színes papayát én meg minibanánt vételeztem. Mint a visszasszaszálláskor kiderült ez volt a kézműves piac... upsz...

A második spot a botanikus kert volt, itt egy kicsit már kezdtük érezni az esőerdő feelinget. Vételeztünk esőkabátokat meg Szilvinek egy pólót, mert egyenlítő ide meg oda, azért a csepegő esőben nem volt túl meleg.

Itt a guide megint remekelt, egy órán keresztül magyarázta az ilyen-olyan gazokat a dzsungelben. Ki lettünk képezve orchideákból, rattanból meg hogy a majmok milyen növényt használnak ivóserlegnek. 

Az ebéd olyan volt amilyen - ha már felmerült a kaja akkor itt egy kicsit belemélyednék - maláj konyha nincs! Van kínai meg tökömtudja milyen helyi népcsoportok kajája, de egyáltalán nem vagyunk elájulva tőle.

Ha egy thai városban sétálsz 500 métert, akkor tuti, hogy rátolja a lábadra a talicskáját egy utcai kajás! Ezzel szemben itt Borneón elvétve van ilyen, inkább nem túl bizalomgerjesztő kispiszkosok vannak. 

Na de visszakanyarodva a daytriphez jött a nap fénypontja a canopy! Pontosabban mint kiderült Szilvike nagy bánatára csak canopy walk. Sétálni lehetett 40+-os magasságban a függőhidakon, de lecsúszni sajnos nem. Azért ez így is zsiványság volt, bár az előttünk-mögöttünk jövők nem mindig élvezték a Szilvi féle canopyzást - mert hát muszáj egy ilyen helyen randalírozni!

Lefelé menet kaptunk kis ízelítőt abból, hogy miért is hívják esőerdőnek ezeket a helyeket.

Bár volt rajtunk esőkabát mégis rommá áztunk nem egész öt perc alatt, így skippeltünk egy fél órás túrácskát vmi vízeséshez.

Aztán tettünk még egy kitérőt Malajzia legnagyobb virágához, amit 3 rosszarcú, csempészfejű lokál farmer őrizgetett a kertje végében és egy szerény pénzösszeg fejében megleshettünk!

Punnyadós péntek:

A mai napot békésre vettük - kis shoppingolás, ejtőzés, és a tetőmedence!

Holnap következik: Szingapúr!