Intro
A koalaexpressz rettentő pozitív fogadtatása után elhatároztam, hogy ha ismét veszem a kis motyómat és nekiindulok a világnak, akkor arról megint muszáj leszek blogot írni! Élveztem is az írását és teljesen új dimenzióba helyezte az élményt - utólag visszaolvasva minden alkalommal szinte megint ott vagyok és a máskor elsikkadó apró momentumok a blog miatt nem bírnak elhalványulni. Meg ott helyben is segített a sok élmény feldolgozásában! Remélem most sem lesz másként! Mert eljött a pillanat, amikor a koalaexpressz mint egy főnix születik újjá borneodragonként (basszus ennyi dög még Göthe Salmandernek is kihívás lenne!) Vár ugyanis két délkeletázsiai metropolisz, a vad borneói dzsungel és reményeink szerint némi fehér homokos tengerpart, azúrkék víz - szóval minden adott a paradicsomi feelinghez!
Ha nem lennék ilyen k******** fáradt biztos megírnám az utazásunk igaz és minden részletre kiterjedő előtörténetét a dayak fejvadász felmenőktől kezdve a borneói titkos szívcsakra kijáraton át egészen az árnyak között lapuló ninjákig, de a rövid történet az az, hogy Tony Starknak rohadtul igaza volt: itt a tél és teli van az ország a Másokkal! Szóval mi elhúzunk valami kellemes meleg helyre...
A jobbik felem kicsit izgul az átszállási idők és a magunkkal vihető poggyászok súlykorlátozása miatt. Lehet némi igazsága mert az Atatürkön is már karcsú lehet az 1.25, de ott talán a légitársaság megoldja az átszállásunkat, Kuala Lumpurban viszont mindösszesen csak két óránk lesz belépni az országba és elérni a másik Terminálon az AirAsia járatot Borneóra, ahol 7-7kg cuccból kell megoldanunk az életet :) Annyi engedményt tettünk az izgalomnak, hogy első estére foglaltunk szállást - mégis csak este 10 körül érünk oda, szóval akkor már nem nagy kedv lenne szállásra vadászni.
Nos ez volt a terv és - mivel itt vagyunk Kota Kinabaluban - ha csücskösen is, de tudtuk tartani! A törököknél semmi probléma nem volt, talán 5 perc sétával abszolváltuk a tranzitot. Amúgy teljesen jó volt a gép, a kaja, minden - szóval ajánlott légitársaság a TA. Kuala Lumpurban persze volt egy kis malőr. Két óránk volt az átszállásra, ami teljesen elég lett volna, ha előre becsekkolunk az AirAsiara, ugyanis a check in egy órával az indulás előtt bezár és arról bizony szépen lecsúsztunk!
Europában nem tudom, h mennyire lehetne rugalmas megoldást találni (az otthoni bürökráciáról fel sem tételezem, hogy képes lenne megoldani) de itt elég volt annyi, hogy a sorban állva segítséget kérni egy szolgálaton kívül arra elhaladó hölgytől, aki odaszólt az éppen zárva lévő check in pultosnak, és komoly 1300 Ft-nyi felár megfizetése után boldogan roboghattunk a kapuhoz :)
A szállás rendben, kedvesek, aranyosak, a tetőn lévő medence ugyan kicsit hűvösebb mint az ízlésünk, de amúgy semmi panaszunk nincs!
Az átállás az éjszakai alvós repülés miatt nem volt parás, így ma felfedeztük a várost. Hát az idő jó, de nem dögmeleg, viszont szerintem koszosabb mint a thai városok.
De ez szemmel láthatóan nem zavarna a helyieket, ígu néha egész érdekes dolgokba bele lehet futni az út szélén.
Mindenesetre kicsit shoppingoltunk - mert az jó! Lett helyi telefonkártyánk, mert az iphone nem nagyon izgult rá itt a wifikre, úgyhogy 1400hufért lett 2 hetes feltöltős kártyánk! Meg ettünk is: Szilvike kinézett egy igazi helyi kispiszkost, hogy ott kell együnk! Az asztaloknál rendben lévőnek tűnt a kaja, bár a kínálat szűkös volt, az első kettő amit kértem az már elfogyott, de sebaj elmagyaráztam a kislánynak, h a seafood-ot nem igazán lájkolom, mondta semmi baj, bízzam rá a dolgot. Szilvi valami tésztás cuccot kért, én még hozzácsaptam valami rózsaszín italt a menűhöz, és gondoltuk rendben is vagyunk. Persze előkerült a szokásos délkeletázsiai zsenialitás: én halmentes kajának extra csípős tomyam levest kaptam - csurig vízi dögdarabokkal.
A másik kaját sem sikerült értelmeznie, így az is valami leves lett, de kevésbé halas, így azt én nyertem meg, míg Szilvi megküzdött a tomyammal.
A rózsaszín cuccost én néztem be: kókusztej, cukorszirup (nem tudni milyen ízű) és tészta!!!! Az igen fasza kis főtt tésztás itóka nem fogyott el teljesen...
Nagy nehezen találtunk utazási írodát, holnapra befizettünk az első aktivityre, aztán kis gasztró végül sietés, hogy hazaérjünk a naplementés tetőmedencézésre (majdnem sikerült), eldöntöttük maradunk itt a szállodában, beindult a Trónok harca nézés is, szóval kezdjük belakni magunkat itt a kellemes melegben :)
A képet még reggel lőttük, este már sötétben voltunk, úgy kevésbé volt látványos